Az alábbiak várhatók -

 

Fúziós töltött tök (ejtsd: tőtöttök)

 

 

Valami gombából (ma még sovány volt a zsákmány, hétfőre talán kinőnek)

 

 

Hétvégén meg 2 óra zene kedvéért autókázás a bajorországi München városba.

 

 

Szeretem Grúziát és a grúzokat. Grúzia először is gyönyörű, eleve Kaukázus, ugye, tehát hegyvidék, de tengerpartja is van, mediterrán klímával. A grúzok ennek megfelelően a mediterrán és a hegyvidéki népek minden jó és másképp jó tulajdonságával rendelkeznek. Nagyszívűek, bölcsek, családközpontúak, öntudatosak, humorosak, borivók.

A grúz vacsora lehengerlő, döbbenetes, lélekemelő élmény, egyben embert próbáló is. Képzeljük el az összes ételt, amit egy családban valaha is elkészítettek. Most pedig képzeljük el, hogy ezek az ételek egy vacsora alatt mind az asztalra kerülnek, és ez nem túlzás.

 

 

 

Az egyes ételek között pohárköszöntők - minél hosszabbak és minél meghatóbbak, annál jobb. A vacsora végére mindenki mindenkinek a testvére, és mindenki azzal az érzéssel távozik, hogy az ilyen összejövetelek az élet értelmét mutatják meg.

Na de az étel. Mint említettem, a csakhokhbili eredetileg fácánból készült. A közönséges fácán rendszertani neve Phasianus colchicus, azaz kolkhiszi fácán. Kolkhisz ókori királyság volt, ide jött Iaszón az argonautákkal az aranygyapjúért. Ennél most érdekesebb, hogy Kolkhisz a mai Grúzia nyugati részén terült el. Tehát a fácánnak és Grúziának mondhatni már az antikvitásban közük volt egymáshoz. Ezt a fennkölt kapcsolatot profanizáljuk akkor, amikor a csakhokhbilit csirkéből készítjük.

A csirkét 8 részre szabdaljuk, bőrével lefelé vastag fenekű lábasba rakjuk, közepes tűzön lefedve hőkezeljük kb 20 percig (a végefelé egyszer meg lehet kavarni). A képződött levet átöntjük egy fazékba, hozzáadunk tetszés szerinti mennyiségű, de minimum 1 kiló apróra vágott paradicsomot, sok korianderzöldet, bazsalikomot, némi mentát, pár gerezd fokhagymát, néhány szem borsot, és így főzzük.

Visszatérünk a csirkéhez: leöntjük olvasztott vajjal - ha van tisztított vaj, az még jobb - és egy fej apróra vágott hagymát dobunk hozzá. Amikor már barnára pirult, hozzáöntjük a fűszeres paradicsomot és együtt főzzük addig, amíg a hús már olyan puha, hogy szinte elválik a csonttól. Ha időközben egy pohár vörösbort, mondjuk pinot noirt vagy valamilyen gyümölcsösebb kékfrankost adunk hozzá, azzal semmiképpen nem rontunk rajta.

 

Friss korianderzölddel és citromkarikákkal tálaljuk.

(A fenti képet loptam a kulinarnayakniga.ru oldalról, mert elromlott a fényképezőgépem)

Hagyományos körete a grúz lapos kenyér, illetve a 15 másik étel, amivel egy körben kerül az asztalra. De illik hozzá a barna rizs, vagy akár főtt krumpli is.

Ajánlott irodalom: Ne búsulj!

 

 

A csakhokhbili, vagy чахохбили, vagy ჩახოხბილი nagyon egyszerű, nagyon finom grúz egytálétel. Eredetileg fácánból készítették, ma prosztó módon csirkéből fogjuk. Ha sikerül, akkor le is írom, hogyan.

Addig zene, tánc:

egy modernebb...

 

és egy régebbi...

Ihletet kapván a tisztelt mesterektől, valamint a pörkölt témája körül kibontakozott sziporkázó eszmecserétől, alább hozzáteszem a magam hogyúgymondjam 2 centjét.

1-1 kiló marhalábszár és báránycomb 60 fokos sütőbe a.k.a. gyorsérlelés - ez az ötlet nagyon tetszett, a sütő aljába meg beraktam némi félbevágott paradicsomot és 2 csípős zöldpaprikát, hogy majd meglátjuk.

Közben a marhafarkat, némi inat és a báránycombból kiszedett csontot vajon megbarnítottam, aztán kevés leveszöldséggel és pár borókabogyóval alaplésítettem.

3 órával később

Mangalica füstölt szalonnából zsírt olvaszottam, a zsírban hagymakorongokat (1 fejből) sütöttem egy kicsit, hogy átvegye az ízét egyike a másikának, aztán a hagymát kivettem, a zsírt átöntöttem máshová, hogy majd adagonként rakjam vissza a serpenyőbe.

A lábszárat és a combot kis adagonként  kis adag zsírokban hirtelen megpörköltem - és innentől kezdve az étel pörkölt lett.

A hagyomány és az erkölcsi rend bennem azt diktálta, hogy kevéske pirospaprikát is szórjak minden adagra.

A pörköltet ezután áthelyeztem egy nagyobb fazékba, amit speciális alátét közbeiktatásával lábassá alakítottam át. Szórtam rá mezőről tépkedett kakukkfüvet és boltban vásárolt korianderzöldet meg petrezselymet, és ráfektettem a zsírból pár sorral feljebb kivett hagymakorongokat. Innentől érzékenyebb idegzetűek forduljanak el. A húsra padlizsánt karikáztam. [Bekiabálások szélről] Megöntöztem 2 kanál alaplével, a marhafarok nagyobb darabjait minden mindegy alapon utánadobtam, aztán lefedtem a fazekat és ledőltem a kanapéra, ahová utánam mászott egy fekete kutya.

Kb 2 óra múlva, de inkább nem emlékszem

Sejkné egyszer szólt, hogy még nem puha a hús, aztán még egyszer szólt, hogy már puha. Ekkor fölkeltem, megállapítottam, hogy sejkné igazat szólt. Nem volt más hátra, mint levenni a fedőt, jól megkeverni a fazék tartalmát, belöttyinteni egy kis paradicsomlevet és beszeletelni a sütőben aszalódó paprikát. Rövidebb lére rotyogtattam, a félparadicsomokkal tálaltam.

Pörköltből indultunk, a Balkánra érkeztünk, ó vell.

Hozzá a bor: Vesztergombi József 2003-as "Remete válogatás" szekszárdi kékfrankos, karamellás, faepres, inkább zseniális, mint kékfrankos.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A római tálat (magyarul rőmertopf) már az ókori rómaiak is ismerték, de csak 1967-ben találta fel a nyugatnémet Eduard Bay GmbH. A sejkék római táljának dobozán szereplő, fent látható kép a boldog család frizurája alapján már talán inkább a 70-es években készült. Bizonyára ez lehetett a Römertopf aranykora, hiszen a dobozon található címke (Konsumex - Amfora) tanúsága szerint még a népi demokratikus országokba is exportálták.

A rőmertopf, vagyis agyagedény különleges képessége, hogy a vízből nyeri ki a zoxigént pórusaiban megtartja a nedvességet, amit aztán a sütőben jól kiereget. Ennek köszönhetően az étel nem szárad ki, a zamatok bent maradnak és keresztül-kasul járják az edény tartalmát. Ráadásul ugyanemiatt zsiradék hozzáadása nélkül is elkészíthető minden. Engem mondjuk ez nem hoz lázba, de többeket igen.

Tips und Tricks

• A nedvességet a rőmertopfba előre bele kell tenni, mintegy 15 perces beáztatás által. A pórusaiban immár vizet hordozó agyagedényt - kis fizikusok maguktól is rájönnek, hogy miért - nem tanácsos forró sütőbe rakni.
• Hasonló eredményhez a rőmertopfban kicsit magasabb hőmérsékleten és kicsit tovább kell készíteni az ételt, mint például tepsiben.
• A mosogatáshoz nem jó a vízen kívül más mosószert használni, mert a Cif is remekül be tud ivódni az edény pórusaiba.

Általános receptsablon

Zöldségek, gyümölcsök kisebb-nagyobb darabokban (ami több főzést igényel, pl. krumpli vagy padlizsán, az kisebb illetve vékonyabb legyen; alma, hagyma negyedben, paradicsom egészben vagy félben), fokhagyma akár tisztítatlanul, fűszerek, húsok észszerű darabokban be a tálba, tál be a sütőbe, sütő bekapcs 220 fokra, egy óra múlva lejjebb, aztán valamikor kész.

Hogy miért karajos bab, nem pedig babos karaj, vagy éppen karaj és bab, rejtély.

Mindenesetre így készül:

A 10 mm vastag karajszeleteket borsos lisztben megforgatja, serpenyőben megpirítja.

Fazékban standard pörköltalapot készít (kell magyarázni? nem), erre teszi a 25 usque 40 mm hosszúságúra vágott zöldbabot és a hússzeleteket.

1-2 merőkanál alaplé, némi sűrített paradicsom vagy paradicsomlé nagyon jó irányba befolyásolja a majdani végeredményt.

Lefedi, mérsékelt tűzön párolja, néha megkavarja.

Utánsóz, -borsoz, -paprikáz, amilyen napja van éppen.

Végül, amikor a bab is puha és a hús is puha - csodálatos módon ez körülbelül ugyanakkor következik be - tejfellel behabarja.

Hozzá fehér kenyér, fröccs.

Nakkortehát.

Lucca: itt ettük a legjobb fagyit. Fenyőmagosfagyit és nagyonténylegigazi pisztáciát, pirított pisztáciadarabokkal. ("Pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt!")
Azelőtt meg ebédeltünk:
A hely specialitása a chianina marhából készült mindenféle, ennek szellemében választottuk az előételt.


























bélszíncarpaccio parmezánnal ruccolaágyon:
ami elmondhatatlanul finomabb volt, mint a béna fénykép sejteti. Gyönyörűen márványozott hús, ami lágy volt, mintha darált lett volna.















És borsos házi bresaola:






















És végül láttuk Pókembert is:






















Azután Viareggióban voltunk előbb egy fenszi helyen, ahol két étel volt igazán jó,
a vegyes tengeri előétel, csicseriborsópürével és sült rozmaringgal - előbbit magamtól nem tudtam beazonosítani, mert zellerpüré-szerű állaga volt, de az íze nem stimmelt. Utóbbi pedig  megdöbbentő finomság / egyszerűség arányával hódított. Látszólag lisztbe (talán kevés felvert tojásfehérjébe) forgatott rozmaringág, olajban kisütve.

Aztán ugyanott volt ez az aranyos macsek is, aki rendkívül illedelmesen és minden bizonnyal nagy tapasztalattal kunyizott asztaltól asztalhoz járva. De őt nem ettük meg.













Annál inkább ezt a trükkös tonhalszeletet. Szójaszószos mézből karamellizáltak kérget az aljára, kábé 1 centis vastagságban teljesen átsütve a halat, középen félig sült át, a teteje meg nyers maradt. Pirított pisztáciával megszórva. Maradandó élmény volt.







És szintén Viareggióban voltunk a kevésbé puccos, de annál meggyőzőbb La Perla halászcsárdában, ahol a legjobb vegyes tengeri előételt ettük: tonhalcarpaccio, fekete kagyló bazsalikomos paradicsom- mártásban, töltött tintahal, egyéb biszbaszok - the whole enchilada. (Bónuszként, kérem, tekintsék meg sejkné bal kezét.)



Továbbá sáfrányos gnoccho mindenféle rákokkal...


















... és hasonló mártással linguine szerencsétlen sorsú puhatestűekkel.

















Ez pedig egy jutalomkép annak, aki egész idáig lejött. Sienában La Speziában történt ez a bélszíncarpaccio, citromos olívaolajjal és fenyőmaggal. Az élet szép.

Spagettit ettünk lent a strandon,
Közben várt egy Alfa Rómeó.
Giulia az úton - hogy is mondjam?
Több volt, mint izgató.
(Dolly Roll)

Pár napot töltöttünk olaszba, a maga mögött kívánni valót hagyó minőségű ételfotók hamarosan feltöltésre kerülnek. Addig: zene!

A minap az vót, hogy már megint nem egytálételt készítettem, az alábbiak szerint:
A (egy) megtisztított csirkét kívül-belül megmosdattam ginnel, majd a Janinál vásárolt balzsamecet-sziruppal testápoltam. Az éjszakát a hűtőszekrényben töltötte a csirke, másnap pedig jóelőre beáztatott római tálba helyeztem őt. Stratégiai pontokra füstöltsonka-csíkokat applikáltam (emiatt a sózást visszafogtam), a hasába meg szárított vörösáfonyát.
Így került be a csirke a (hideg) sütőbe. A sütő két lépcsőben jutott el 220 fokig, majd kisidő múltán visszavettem 175 fokra, és így hagytam, amíg a kis hang a fejemben nem szólt, hogy kész.
Mandulás-áfonyás-egyéb-közelebbről-meg-nem-határozott-keletifűszeres rizzsel finom volt.

Egyik főkedvenc gyorsételem a mascarponés tészta (többnyire spagetti, de ez egyéni ízlés kérdése). Alapesetben kell hozzá tészta és mascarpone vagy tejszínes krémsajt. A legolcsóbb tisztességes mascarpone a szarvasi, ez nem sokkal drágább, mint a legolcsóbb tisztességes krémsajt (Philadelphia), szóval javaslom, hogy maradjunk az előbbinél.
Háború idején, amikor csak az alaphozzávalók vannak kéznél, felmelegítjük a sajtot, belerakjuk a kifőtt tésztát, összerázzuk, kész.
Békeidőben további hozzávalók is beszerezhetők, úgymint: szalonna (pancetta), petrezselyem, szerecsendió, bors. Ekkor előbb a felkockázott szalonnát kis vajon megizzasztom, hozzáadom a sajtot. Amikor már meleg, kevés borsot őrlök bele és reszelek rá némi szerecsendiót. Ezzel a masszával rázom össze a tésztát és friss petrezselyemzölddel megszórva tálalom.
Nem igazán egytál, tényleg csak frissen jó (pedig én otthon igénytelen vagyok ebből a szempontból) - és magyarországi hozzávalókból a világ egyik legjobb gyorsétele.

Hoppácska!
Rövid szünet után visszatérek.
A szünetben: egytálételnek nagyon is beillő húsleves, kevésbé beillő krumplis káposztafőzelék, még kevésbé beillő ananászos csirke, pláne nem ide való mascarponés spagetti. Ezek egy részéről biztosan lesz még szó itt is.
Szia tavasz.

Zsenge gyermekkoromban tényleg nem értettem, a rakott kelt miért nem csinálják néha a kelkáposzta, e zavaró mellékkörülmény nélkül. Darált hús, rizs, szalonna, tejföl - miért kell ezt bolygatni?
A kérdésre ma sem tudom a választ, de már nem zavar a kel. Ennek megfelelően az alábbiakhoz jó sokat használtunk.
A kelkáposztát leveleire szétkaptuk, a legkülseje kidobatott, a legbelseje főzeléknek félrerakatott. A közbülső részeket fűszeres vízben megfőztük. A fűszerösszetétel most kevésbé lényeges - vegyes mindenféle, sóbors, zöld ez-az.
Szokás szerint szalonnából zsírt, szalonna későbbi felhasználásra ki. Zsíron apróra vágott hagymát, pirospaprikával. Erre a darált húst, fitneszvelnesz megfontolásokból fele csirkemell, fele lapocka. De persze ez nem a legjobb kombináció, szaftilag challenged ugyanis. Pörköltszerűen haladtunk tovább, fűszerezve megtört köménymaggal, óvatosan.
Közben megfől a rizs. A szárazság ellen azt találtam ki, hogy karikákra vágott paradicsom. Tehát felkarikáztam paradicsomot, besóztam, bemajorannáztam.

Amikor minden kész lett, a húst összekevertük a rizzsel, majd következett a lerakás:
- alulra 2 réteg kelkáposzta
- reá némi szalonna
- húsosrizs
- kelkáp
- húsosrizs
- szalonna
- paradicsom
- kelkáp
- maradék szalonna
- fénykép
- tejföl








Így került be a sütőbe. 200 fokon 10 perc, utána 175 fokon addig maradt bent, amíg meg nem pörkölődött a tejföl alól kikandikáló kelkáposztalevél-szél.

Finom lett.

Rakott szezon van úgy látszik..
Most éppen kel. Fénykép is készült!
Narráció hétvégén, addig önéletrajzi elemekben bővelkedve elmesélem (kopirájt asszem Gazda Albert, vagy nem), hogy kiskoromban a rakott kelt kevés - optimálisan semennyi - kelkáposztával szerettem, később megszerettem a kelt is.
Ide kívánkozik egy vers.

Kemény István: Varjú

Tizenhét éves koráig az ember
megszereti a varjút,
de amit addig elkövet ellene,
csak egy hibátlan élettel
tehetné jóvá.

Ez történt:
Krumplit hámoztam, felkarikáztam. Szalonnával, fokhagymagerezdekkel, némi paradicsomlével cseréptálba pakoltam, lefedtem, forró sütőbe raktam.
Vastag kolbászt karikáztam, tojást majdnem keményre főztem, tejfölt tejszínnel (3:2) sóval borssal petrezselyemmel összekevertem.
Amikor a krumpli már úgy-ahogy megpuhult, kiszedtem, és a cseréptálba leraktam a felét, rátrancsíroztam a tojás felét, ezen elrendezgettem a kolbász felét, arra mozzarellát tépdestem, majd ráöntöttem a tejföl felét.
Erre jött a krumpli másik fele, azután a maradék kolbász, rá a tojás, rá a tejföl, végül még mozzarella.
Negyedórára még lefedve raktam vissza a sütőbe, azután fedő le, 10 perc grillezés és kész lett.

A hét elején rakott krumpli készült, már el is fogyott, és még mindig nem tudtam róla írni.
Felháborító.
De hamarosan!

Kedvencem a hagymás bab!










Hagymás babból legalább kétféle szerepel a Bud Spencer és/vagy Terence Hill főszereplésével készült filmekben. Az egyik - például az És megint dühbe jövünkben - a látszólag minimalista változat, a másik - többnyire a westernszerű művekben - a sóletre emlékeztető.

1. Minimál hagymás bab

Hozzávalók 1 személyre: zsiradék - ha van szalonna, akkor abból, 3 fej vöröshagyma, 1 kiló fejtett bab előfőzve (tehát konzerv is jó, a filmekben nincs idő előző nap beáztatni).
Meglepő módon a zsírban megpirítjuk a hagymát (karikára vágva), oszt hozzáadjuk a babot, összerotyogtatjuk. Ha van kéznél só, bors, egyéb fűszer, lehet fűszerezni is. Nagykanállal belapátoljuk, a rossz fiúkat pedig leütjük a serpenyővel.











2. Hagymás bab lótolvaj módra.

Hozzávalók 1 személyre: ezúttal kötelező a szalonna. Én kolozsvárit használtam, de a vadnyugaton lehet, hogy mást kapni. Ha loptunk szárított húst, akkor az is jöhet. 1 dl melasz, 3 fej vöröshagyma, 1 kiló bab mint fent. Én az előfőzést kakukkfüves-bazsalikomos-chilis vízben végeztem, ezt ajánlom másoknak is. A www.budterence.tk például borókabogyót és szerecsendiót javasol.
Öntöttvas serpenyőben kiolvasztjuk a zsírt a szalonnából, aztán belekeverjuk a melaszt. Ha nincs melasz, akkor lágy barnacukor is megteszi. Ha ez is felolvadt, mehet bele a karikára vágott hagyma. Némi karamellizálódás után hozzáadjuk a babot, a lopott húst és a bab főzővizéből annyit, hogy majdnem ellepje. Rátesszük a fedőt (vagy ráteszünk egy fedőt, az én serpenyőmnek nincs saját fedője) és szinte nem létező lángon 3-4 órára otthagyjuk. Utána levesszük a tűzről, a fakanállal megesszük, sört iszunk mellé.
 

- Mi ez, hagymás bab?
- Nem, krumplis hal.

Vajon van-e filmtörténetibb egytálétel a hagymás babnál?
Szerintem nincs.
Úgyhogy hétvégén jön a hagymás bab.

És tényleg: recept

Nem egytálétel, de friss élmény.
Szalontüdő. Hozzá Krušovice.
Az Ínyesmestert idézem (azaz lusta vagyok):

A borjútüdőt (vegyük hozzá a szívét is) tisztára mossuk, és sós, zöldséges vízben, melybe egy-két babérlevelet és néhány szem egész magyar borsot is tettünk, megfőzzük. Mikor kihűlt, kivesszük a léből, gondosan kivagdossuk belőle a benne található porcos csövecskéket, s a többit vékony szalagokra vágjuk. Egészen apróra vagdalunk valamelyes zöldpetrezselymet, valamint egy kis fej vöröshagymát, melyekhez némi majoránnát is teszünk. Mindezeket összekeverjük egy kis kanál szardellapasztával és ugyanennyi mustárral.
Mindezek után jó barna rántást készítünk, melynek zsírjában egy kicsi porcukrot is pirítunk. Hozzákeverjük az előbb leírt fűszeres vegyüléket, meghintjük egy késhegynyi nemes-édes paprikával, egy pillanatig együtt pirítjuk, majd megfelelő mértékre föleresztjük azzal a lével, melyben a tüdő főtt. Folytonosan keverjük, miközben kissé megborsozzuk, s egy-egy kanál jó borecettel és citromlével savanyítjuk. Egy ideig forraljuk, s most beletesszük a fölvagdalt tüdőt, s az egészet húsz-huszonöt percig főzzük mérsékelt tűzön. Mikor készen van, pár kanál jófajta tejföllel ízesítjük, és még egyszer fölforraljuk. Nem szabad hígnak lennie, de túlságos sűrűnek sem, a szabályozásra mindig maradjon elegendő a főző léből.

Hozzá knédli (az Ínyesmester pörköltszaftot és tükitojit is mond) és persze jó sör.
Ez nem egytálétel, de csak a knédli miatt. Ha kenyér lenne helyette, akkor egytálétel lenne. Ezen mindenki gondolkodjon el.

Gondolkodáshoz - mivel érthetetlen módon Magyar Elekről nem találtam képet ónlájn, íme egy ember, akinek semmi köze a fentiekhez, talán azon kívül, hogy bizonyára szereti a sört.

"Kevés munka a konyhában,
sok öröm az asztalnál"
Stahl Judit

Vigyázat, prosztó étel következik.

Műsorváltozás szülte kényszervacsora az alábbi, és elégedett vagyok vele, mert:
1) finom
2) tápláló
3) 3 perc alatt összeállítható, további legfeljebb 20 perc alatt kész























Rizst olajba forgattam, rá kolbászt morzsoltam (múlt héten töltődött és füstölődött, szóval még puha), rá vizet öntöttem, amennyit rizsre szoktam, aztán még 1 deci paradicsomlevet is. Amikor felforrt, egészkicsire vettem a lángot alatta, 10 percig hagytam fedő nélkül, néha megkavartam, aztán kukoricát raktam hozzá, meg csipet fűszert ("Tuscany blend" fantázianevű holland készítmény, összetevők: hagyma, póréhagyma, sárgarépa, zeller, paprika, fokhagyma, fűszerkeverék, só, cukor, olívaolaj, nátrium-glutamát, aromák), lefedtem, 5 perc múlva lezártam a gázt alatta.
Kisidő múlva átpakoltam egy tányérra, fellazítottam házi tejföllel és jól megettem.

A címszereplő azóta foglalkoztat mélyebben, amióta elolvastam Váncsa István vonatkozó eszmefuttatását. Részletekbe nem bocsátkozom (most), mert egyelőre csak annál az elképzelésnél időznék, mely szerint a kizárólag tölteléket tartalmazó töltött káposzta volna az ideális.
Ma délutánig hajlottam ennek elfogadására.
De ma Perényi és Schiff jajjdeszép koncertje meg egy érdekes leves után volt egy olyan töltöttkáposzta-élményem, ami megihletett, és becsületszavamra nemsokára kipróbálok valamit, amit majd dokumentálok is. Most annyit, hogy majdnem csak töltelékből fog állni plusz 1 dolog. ból.
Az említett leves egyébként megállna önállóan is, lehet, hogy itt is szerepelhet majd, még alszom rá egyet.

"Az olyan utat, amelynek mindkét oldalán árok van, országútnak nevezzük. Igen, uraim. Tudják, mi az az árok? Az árok egy kiásott dolog, amelyen több ember dolgozik. Egy földmélyedés. Igen. Kapával csinálják. Tudják, mi az a kapa?" (K.u.K. Oberst Friedrich Kraus von Zillergut)

Tehát a sólet, uraim, igen. A sólet egy zsidó (askenázi, tehát közép/kelet-európai) egytálétel. A sóletet hagyományosan szombaton eszik. Tudják, mi az a szombat? Az a pihenőnap. Mivel az Örökkévaló receptkönyve szerint szombaton nem illik főzni (sem), az eszes zsidók kitalálták, hogy előző nap kell elkezdeni, és ha elég lassú a művelet, akkor szombaton már csak enni kell. Azt meg szabad.

A következő sóletrecept a nagymamámtól ered (ő pedig egy pici faluból, innen ered, de világlátott ember, járt itt is, meg itt is, meg itt is), tehát minden épeszű olvasó beláthatja, hogy ez az egyetlen autentikus módja az étel elkészítésének. Az autenticitást némileg árnyalja a hozzávalók között szereplő füstölt csülök, de nagymamám megbeszélte az Örökkévalóval, és állítólag rendben van az ügy.

1 kg (tarka)babból indulunk ki, mert kevesebből minek. Ezt az 1 kiló babot beáztatjuk előző nap. Szintén előző nap érdemes megfőzni az ominózus csülköt. Ha valaki úgy érzi, hogy csülköt azért se, akkor választhatja a füstölt libacombot is. De az más.

A főzés napján a tál (vagy mély tepsi, nagymamám szerint tepsü) aljára kerül 1 füstölt csont, rá a bab, a csülök darabokban, pár (4 vagy amennyi) libacomb, 20 deka gersli a.k.a. árpagyöngy, durvára tört feketebors, 8-10 gerezd késsel meglapogatott fokhagyma, vendégeink ízlésétől függően egy vagy két vagy sehány  csípős paprika (macskapöcse) mag nélkül, egy nagyobb fej vöröshagyma négybe vágva.

És akkor itt két irányba lehet menni (útelágazodás). Kuglival vagy kugli nélkül.

Ismerek olyat, aki nem szereti a kuglit. Aki nem szereti a kuglit, ne tegyen a sóletbe kuglit. A kugli így készül: Fél kiló lisztet borssal, paprikával, egész kevés sóval, zsírral (liba) összemorzsolunk, két tojássárgájával összegyúrjuk, nem túl lágy gyúrható tésztaszerűség-állapotig. Ezt libanyakbőrbe lehet varrni, és akkor ott a kugli. A kugli a dél-afrikai zsidó szlengben olyan fiatal lányt jelent(ett), aki elhagyta a közösséget és a vallást a high society kedvéért. Állítólag.

A kuglit is rárakjuk az előzőekre.

Most akkor az egészet felöntjük a csülök főzőlevével (talán le lehet zsírozni), és lefedve épphogymeleg sütőbe tesszük. 6-8-10-12 órán át elvan, szép lassan kész. (Alternatív sietős megoldás, hogy forró sütőbe tesszük és 2 óra alatt kész)

Sálom áléhem.

 

Ápdét: Fűszeres Eszter kóser sóletje

iníció. (Ez az, hogy mi az?)

Munkadefinícióval kezdem, útközben talán pontosítom.

Egytálétel az a nem-elő- és nem-utóétel, ami elkészültekor tartalmazza a köretét.

Ezt kéne valahogy elegánsabban megfogalmazni.

Kérdések is felmerülnek: a halleves igen? a húsleves miért nem? a húsos/halas saláták? (vö. a belgák hova álljanak?)
Poliszim az ésszerű befogadásé, így az egytál-(Eintopf!)klasszikusok és világzenei versenyzők mellett a hús-/hal- és más tartalmas saláták esélyesek, számos borderline levesszerűség szintén, sőt, horribile dictu, édességek is.

Sejtés gyötör: lehet, hogy alapfogalom? mint a pont?
Adjatok nekem egy fix pontot, és megmondom, mi az egytálétel!

Sokat - legalább 20 másodpercet - gondolkodtam azon, hogy ki legyen az első étel, amiről konkrétan, sőt effektíve szó van, és miért. A rizses hús, a csanahi meg a sólet közül választottam az elsőt. Úgy éreztem, a csanahi túl szenzációhajhász indítás lenne, a sólet pedig hosszabb kutatómunkát igényel. Ezzel szemben a rizses hús visszafogott, bár szintén megérdemelné a gasztrokultúrtörténeti és -földrajzi kitekintést, most az elsőségért cserébe lemond arról és szűk keretek közé záratik. (Később valószínűleg kárpótoltatik, mert ez azért hálás téma.) Itt most hosszabb filozofikus szöveg következhetne, olyan szép gondolatokkal, hogy a rizses hús mint idea, továbbá mint az egytálételség esszenciája, satöbbi. De inkább metaforához nyúlok: a rizses hús az ételek Tim Duncanje.

Ezen a ponton megjegyzem, hogy arról a rizses húsról van szó, amit anyám készít, illetve amit én készítenék, ha ő lennék, plusz egy-két kadencia.

Hozzávalók: az úgyis kiderül, most csak annyit, hogy lehetne disznóból is, meg pulykamellfiléből meg biztos szerválból is, de én csirkéből szeretem a legjobban. Mert a változatosság gyönyörködtet, az egytálétel látszólagos homogenitásában üdítő a csirketestrészek sokfélesége: szárny, alsó comb, felső comb, püspökfalat, máj, szív... Ha meg disznóból, akkor comb/lapockakockák, oszt annyi. Tehát csirke.



Anyám étolajon, én füstölt bioszalonnából kiolvasztott biozsíron kockára vágott biohagymát üvegesre párolunk.
Ideális esetben kétféle paprika is kéznél van: egyrészt napon szárított, frissen őrölt nem túl csípős pirospaprika, másrészt pritamin (csak a biztonság kedvéért: sóval darált nyers pritaminpaprika). Anyámmal a pirospaprikát a zsíros üveges hagymával összeforgatjuk, és beledobáljuk a jól feldarabolt (bio)csirkét.
A húst közepes lángon pörkölgetjük anyámmal, majd adunk hozzá 1-2 kanál pritamint és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Félbevágott paradicsom és zöldpaprika megy még bele, ha olyan kedvünk van. Ha még olyanabb kedvünk van, akkor pici tabasco is.
Amikor a hús már majdnem háromnegyedig kész van, a rizst (fehér, hosszú szemű, nem ragacsos pl. jázmin vagy basmati) elkezdjük előkészíteni az egyesülésre. Választott zsiradékunkban megforgatjuk és egész picit megpirítjuk.
Ezután a húshoz keverjük a rizst. Ha előrelátóak voltunk, akkor forró alaplével tudjuk pótolni a készrefőzéshez szükséges folyadékot. Ha nem, akkor vízzel, és majd legközelebb.
Az edényt lefedjük, meleg sütőbe tesszük, amikor a rizs mindenhol megpuhult, akkor kész (ez elvileg 20 perc kéne, hogy legyen, de több lesz).

Kovászos uborkával kell enni, világos sört kell hozzá inni, a teraszon kell ülni (süt a nap) és utána meg is lehet már halni.

szerbusz nép.

itt lesz majd étellel foglalkozva, a főcsapás iránya az egytálétel.
aztán majd meglátjuk.
talán ide tartozik, hogy én meg ki vagyok, de tényleg mindegy.
nemsokára írok receptet, indoklással.

köszönöm, hogy elolvastad az előszót.

tisztelettel,