Ihletet kapván a tisztelt mesterektől, valamint a pörkölt témája körül kibontakozott sziporkázó eszmecserétől, alább hozzáteszem a magam hogyúgymondjam 2 centjét.

1-1 kiló marhalábszár és báránycomb 60 fokos sütőbe a.k.a. gyorsérlelés - ez az ötlet nagyon tetszett, a sütő aljába meg beraktam némi félbevágott paradicsomot és 2 csípős zöldpaprikát, hogy majd meglátjuk.

Közben a marhafarkat, némi inat és a báránycombból kiszedett csontot vajon megbarnítottam, aztán kevés leveszöldséggel és pár borókabogyóval alaplésítettem.

3 órával később

Mangalica füstölt szalonnából zsírt olvaszottam, a zsírban hagymakorongokat (1 fejből) sütöttem egy kicsit, hogy átvegye az ízét egyike a másikának, aztán a hagymát kivettem, a zsírt átöntöttem máshová, hogy majd adagonként rakjam vissza a serpenyőbe.

A lábszárat és a combot kis adagonként  kis adag zsírokban hirtelen megpörköltem - és innentől kezdve az étel pörkölt lett.

A hagyomány és az erkölcsi rend bennem azt diktálta, hogy kevéske pirospaprikát is szórjak minden adagra.

A pörköltet ezután áthelyeztem egy nagyobb fazékba, amit speciális alátét közbeiktatásával lábassá alakítottam át. Szórtam rá mezőről tépkedett kakukkfüvet és boltban vásárolt korianderzöldet meg petrezselymet, és ráfektettem a zsírból pár sorral feljebb kivett hagymakorongokat. Innentől érzékenyebb idegzetűek forduljanak el. A húsra padlizsánt karikáztam. [Bekiabálások szélről] Megöntöztem 2 kanál alaplével, a marhafarok nagyobb darabjait minden mindegy alapon utánadobtam, aztán lefedtem a fazekat és ledőltem a kanapéra, ahová utánam mászott egy fekete kutya.

Kb 2 óra múlva, de inkább nem emlékszem

Sejkné egyszer szólt, hogy még nem puha a hús, aztán még egyszer szólt, hogy már puha. Ekkor fölkeltem, megállapítottam, hogy sejkné igazat szólt. Nem volt más hátra, mint levenni a fedőt, jól megkeverni a fazék tartalmát, belöttyinteni egy kis paradicsomlevet és beszeletelni a sütőben aszalódó paprikát. Rövidebb lére rotyogtattam, a félparadicsomokkal tálaltam.

Pörköltből indultunk, a Balkánra érkeztünk, ó vell.

Hozzá a bor: Vesztergombi József 2003-as "Remete válogatás" szekszárdi kékfrankos, karamellás, faepres, inkább zseniális, mint kékfrankos.