Van ugye a vékony-csíkokra-vágjuk-a-dolgokat julienne.

Ez a julienne nem az a julienne.

Az orosz julienne, vagyis zsülien (жюльен), ahogy én megismertem: gombás-(sajtos)-tejfölös előétel, kokotnyica (nyeles cocotte?) nevű, kábé 1 deci űrtartalmú edénykében.

Nem is receptet írnék, inkább vázlatot.

Kell tehát gomba, jó lenne erdei, de az nem mindig akad. A gombát apróra vágjuk, hőkezeljük, itt lehet hagymázni, fokhagymázni, de messze nem kötelező. Ha kész, kiadagoljuk a kokotnyicákba.

Azután kell valamiféle közeg a gomba köré. Ez lehet sűrűbb besamel, lehet tejföl pici liszttel habarva, vagy bármi hasonló. Szerintem egy stampó konyak nem árthat egyik variációnak sem. Ha kész, ráöntjük a gombára.

Azután kell sajt, hát például Gruyère, vagy valami hasonló. Ezt ráreszeljük a zsülienek tetejére. Egyébként olyat is hallottam, hogy zsemlyemorzsával kevert sajtot szórnak rá.

Ekkor a kokotnyicákat forró sütőbe rakjuk és addig sütjük, amíg világosbarna hólyagos nem lesz a sajtréteg.

A zsülien-evés az élet szimbóluma, amennyiben az elején még nagyon forró és megégeti az ember nyelvét. A közepén, amikor pont jó lenne, még a nyelvégetést szenvedjük. A végén pedig már kihűlt. De közben valahol végig érezzük, hogy nagyon jó lehet. A különbség az élet és a zsülien között, hogy utóbbival többször lehet próbálkozni.