A kérdésre ma sem tudom a választ, de már nem zavar a kel. Ennek megfelelően az alábbiakhoz jó sokat használtunk.
A kelkáposztát leveleire szétkaptuk, a legkülseje kidobatott, a legbelseje főzeléknek félrerakatott. A közbülső részeket fűszeres vízben megfőztük. A fűszerösszetétel most kevésbé lényeges - vegyes mindenféle, sóbors, zöld ez-az.
Szokás szerint szalonnából zsírt, szalonna későbbi felhasználásra ki. Zsíron apróra vágott hagymát, pirospaprikával. Erre a darált húst, fitneszvelnesz megfontolásokból fele csirkemell, fele lapocka. De persze ez nem a legjobb kombináció, szaftilag challenged ugyanis. Pörköltszerűen haladtunk tovább, fűszerezve megtört köménymaggal, óvatosan.
Közben megfől a rizs. A szárazság ellen azt találtam ki, hogy karikákra vágott paradicsom. Tehát felkarikáztam paradicsomot, besóztam, bemajorannáztam.
Amikor minden kész lett, a húst összekevertük a rizzsel, majd következett a lerakás:
- alulra 2 réteg kelkáposzta- reá némi szalonna
- húsosrizs
- kelkáp
- húsosrizs
- szalonna
- paradicsom
- kelkáp
- maradék szalonna
- fénykép
- tejföl
Így került be a sütőbe. 200 fokon 10 perc, utána 175 fokon addig maradt bent, amíg meg nem pörkölődött a tejföl alól kikandikáló kelkáposztalevél-szél.
Finom lett.
