Lucca: itt ettük a legjobb fagyit. Fenyőmagosfagyit és nagyonténylegigazi pisztáciát, pirított pisztáciadarabokkal. ("Pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt!")
Azelőtt meg ebédeltünk:
A hely specialitása a chianina marhából készült mindenféle, ennek szellemében választottuk az előételt. bélszíncarpaccio parmezánnal ruccolaágyon:
ami elmondhatatlanul finomabb volt, mint a béna fénykép sejteti. Gyönyörűen márványozott hús, ami lágy volt, mintha darált lett volna.
És borsos házi bresaola:
És végül láttuk Pókembert is:
Azután Viareggióban voltunk előbb egy fenszi helyen, ahol két étel volt igazán jó,
a vegyes tengeri előétel, csicseriborsópürével és sült rozmaringgal
- előbbit magamtól nem tudtam beazonosítani, mert zellerpüré-szerű állaga volt, de az íze nem stimmelt. Utóbbi pedig megdöbbentő finomság / egyszerűség arányával hódított. Látszólag lisztbe (talán kevés felvert tojásfehérjébe) forgatott rozmaringág, olajban kisütve.Aztán ugyanott volt ez az aranyos macsek is, aki rendkívül illedelmesen és minden bizonnyal nagy tapasztalattal kunyizott asztaltól asztalhoz járva. De őt nem ettük meg.
Annál inkább ezt a trükkös tonhalszeletet. Szójaszószos mézből karamellizáltak kérget az aljára, kábé 1 centis vastagságban teljesen átsütve a halat, középen félig sült át, a teteje meg nyers maradt. Pirított pisztáciával megszórva. Maradandó élmény volt.
És szintén Viareggióban voltunk a kevésbé puccos, de annál meggyőzőbb La Perla halászcsárdában, ahol a legjobb vegyes tengeri előételt ettük: tonhalcarpaccio, fekete kagyló bazsalikomos paradicsom- mártásban, töltött tintahal, egyéb biszbaszok - the whole enchilada. (Bónuszként, kérem, tekintsék meg sejkné bal kezét.)
Továbbá sáfrányos gnoccho mindenféle rákokkal...
... és hasonló mártással linguine szerencsétlen sorsú puhatestűekkel.
Ez pedig egy jutalomkép annak, aki egész idáig lejött.
