Naplójából, 2005. költészetnapjai bejegyzés:
"Alsórácegresi leves
Alsóbbrácegresi leves
Legalsóbbrácegresi leves
Ez tulajdonképpen kisszékelyi leves. Vagyis paprikás krumpli. Vagyis paprikáskrumpli-leves. A körülmények szülték. Ha lemegyünk Ksz.-be. mindig paprikás krumplit eszünk. Ez a legegyszerűbb. A főzést a rezsó alakította ki. Akarom mondani, a villanytűzhely, amelynek most már a három közül csak egy lapja működik. Méghozzá csakis szélsőségesen. Vagy a legmagasabb fokozatban, nagy erővel, vagy kisebb fokozatban, de akkor csak langyosít. Ezért a magas fokozatban kell működtetni, ebben viszont, ha nem vigyáz az ember, azonnal leég minden. Erre az alapra kellett építeni a "technológiát". Vagyis: fölaprítani a tisztes mennyiségű szalonnát, bele a forró lábasba, rögtön sercegni kezd, tehát gyors ütemben meghámozza az ember a szintén meglehetős mennyiségű hagymát, fölaprítja - nem túlságosan apróra. Közben vigyáz, hogy oda ne égjen a szalonna. Mire a hagymaaprítással végez, már kezd barnulni és zsírt ereszteni a szalonna. A megfelelő időben rádobjuk a hagymát, megkeverjük, aprítunk rá még csöves paprikát, erős paprikát is (csöveset vagy csemegepaprikát) teszünk bele, majd négybe vágunk egy vagy két szem paradicsomot, azt is rádobjuk, megkeverjük, s mielőtt odaégne, rászórunk egy púpozott evőkanálnyi tört paprikát, megkeverjük, majd azonnal fölöntjük egy pohárnyi előre odakészített vízzel. A víz pillanatok alatt fölforr, a gezemice rotyogni kezd. Erre végig figyelni kell, hogy oda ne kapja az alját, keverni, ha kell, még vízzel higítani. Eközben elkezdődhet a krumplihámozás. Egy emberre 4 db. közepes méretű krumpli kell. Amíg a krumplit tisztítod, összerottyan az alaplé, szétfőne a szétfövendők. Belevágod a krumplit, majd fölöntöd annyi vízzel, hogy egy-két ujjnyival ellepje. Amikor fölforr, megsózod, ha van kolbászod, vágsz bele egy pár darabot. (De csak jó házikolbász lehet, mert a vacak kolbász vacak íze elrontaná az egészet!) Letakarod egy fedővel, és hadd forrjon. Esetleg egyszer-kétszer a biztonság kedvéért megkevered, oda ne kapjon. Így születnek a paraszti örömök. Jó sűrű levű se leves, se főzelék. Frissen a legjobb."
Egyébként nekem két Hétfejű tündérem van, az egyiket a gyerekeimnek vettem több mint négy évvel a születésük előtt: