Rég tervezett, most mégis összecsapott bejegyzés következik, elnézést kérek, csakhát szaporulat érkezett a sejkségbe.
Na de itt most nem erről, hanem arról van szó, hogy megmaradt némi rizs tegnapról, mert a rizs szükséges és elegendő mennyiségét lehetetlen kiszámítani. Mi a teendő ilyenkor? Először is vegyük elő a wokot, tegyünk bele némi zsiradékot.
Aztán meg kell nézni, mi van a hűtőben, a spájzban, úgy általában a ház körül. Biztosan akad egy-két tojás, némi zöldség, némi maradék hús, szalonna, garnéla (koktélrák), ezmegaz. A takarékos ember ilyenkor pár percet elmélkedik a fellelt összetevők optimális serpenyőbe dobási sorrendjén. Hasonló a helyzet a Scrabble (tm) társasjátékhoz, ha az összes betűt (maradékot) felhasználjuk, jutalompontokat kapunk. Az utolsóként hozzáadandó anyagok egyike a rizs, végül, ha egyáltalán, a tojás. A tojás többféleképpen kerülhet az ételbe. Ha rizottószerűen nyálkás étel a cél, akkor ráütjük a tojást az ételre és gyorsan bekeverjük. Ha nem szeretnénk totyakosat enni, akkor omlettet készítünk, julienne-apróra daraboljuk és úgy keverjük be. Ha pedig minden egyéb összetevő már kellően átsült és átmelegedett, akkor azt is lehet, hogy a wokban fortyogó zsírba dobjuk a tojást, és a kívánt végkonzisztenciától függően rögtön, vagy csak a megsült tojásra hajigálunk minden mást, majd energikusan dobva-rázva homogenizálunk.
A takarékos házvezetés fenti leleményének egyik gyakran látott formája a kínai büfékből (jó esetben éttermekből) ismert "tojásos lízs" ill. "zőcséges lízs". A különböző "pirított" lízsek - ez a még kevésbé találó angol fried rice-hoz képest még egész jó kifejezés - mandarinul chao fan névre hallgatnak, ha ez érdekel valakit.
Amikor az ötvenes években Koreában harcoltam, nagyon megkedveltem a helyi variációt, ami természetesen kimcsivel készül és kimcsi bokkumbap (vagy valami hasonló) a neve. Erről egy kimcsiposztban később (bár nem agysorvasztóan nehéz kitalálni, hogyan készülhet, annyit segítek, hogy kell hozzá kimcsi).