HTML

egy tál étel

egytálételekrül

Tutijó



Díjaink



Orosz reggeli

2008.11.01. 13:25 Lövenberg Balázs

Var. 1. - vodka.

Var. 2. - vodka, fekete kenyér

Var. 3. - vodka, fekete kenyér, füstölt hal

Var. 4. - vodka, fekete kenyér, füstölt hal, ikra/kaviár, palacsinta (nem blini: оладьи), tejföl, fekete tea.

A hal: többnyire lazac és oszetrina (oszjotr = tok, vagyishát az Acipenser nemzetség, a Szálkabloggerek erről többet tudnak), de minden jónak a híve vagyok.

Оладьи - olagyji: 1 tojáshoz 2 deci kefir, 2 evőkanál cukor, csipet só, 7 evőkanál vaj, szódabikarbóna, liszt. A kefirben elkeverni a cukrot, sót, hozzá a felvert tojást, a vajat, azután annyi lisztet szép fokozatosan hozzáadni, hogy sűrű palacsintatészta legyen belőle (jó sűrű tejszín állagú). 10-12 centi átmérőjű plötty alakú lepénykéket kell sütni belőle. Nem is kell külön kivajazni a serpenyőt, de persze lehet, ha zsírosan szereti valaki.

Az erősre főzött teába sok cukor kell, körülbelül másfélszer annyi, mint amennyivel normális ember inná. Egyébként sajnos tényleg finomabb lesz így, legalábbis reggelihez. A délutáni-esti tea cukor nélkül jobb. De vissza a tárgyhoz.

Az orosz reggeli, annak minden variánsa télen mutatja meg valódi erejét. Klasszikus helyszínt említenék: vonatfülke. Fűtés nincs. Rosszarcú útitársaink kicsomagolják az újságpapírban rejtőző halat, kenyeret, vodkát. Mi is kicsomagoljuk a halat, kenyeret, vodkát, megkínáljuk egymást, előkerül némi savanyú uborka. Vodkát vizespohárból kell inni. És közben szívünkben a nagy orosz szomorúság, és Viszockij.

 

3 komment

Címkék: reggeli orosz nemegytál

A bejegyzés trackback címe:

https://1taletel.blog.hu/api/trackback/id/tr36743785

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ekkerjoz 2008.11.02. 17:59:33

Moszkva környékén volt keménytojás, mint státusz-szimbóleum.

Sztogram-vodka, sokáig azt hittem, egyfajta márka, mint a Sztalícsnyaja, de nem, 100 gramm, egy deci, gallér mögé.
Durvább italuk a szamogon, mint a mi pálinkánk, csak Ivánék mindenből főzik, nem csak gyümölcsből, erjesztett gabonából, akár kerítéslécből is.

Lövenberg Balázs · http://karma.blog.hu 2008.11.03. 18:52:49

ó, igen.
szamogon = házilag főzött.
szépirodalmi hivatkozás: ilf+petrov: aranyborjú.

"A szürke, zárt Cadillac, enyhén oldalt hajolva, az út szélén állt. Vastag tükrében a közép-oroszországi táj tisztábbnak és szebbnek látszott, mint amilyen a valóságban volt. Sofőrje térdelt, és az első kerék köpenyével volt elfoglalva. Három porköpenyes alak hajolt fölé sóvárgó várakozással.

- Egy kis baleset? - kérdezte Osztap, és udvariasan megemelte sapkáját.

A sofőr feléje fordította képét, amelyre kirajzolódtak az erőlködés nyomai, de nem felelt; tovább dolgozott.

Az Antilop utasai kimásztak zöld tragacsukból. Kozlevics néhányszor megkerülte a csodálatos kocsit, irigyen sóhajtott, aztán leguggolt a sofőr mellé, és szakmai beszélgetésbe elegyedett vele. Panyikovszkij és Balaganov gyermekded kíváncsisággal bámulták az utasokat, akik közül kettő szemtelen mód idegen külsejű volt. A harmadik, a gumikabátjából áradó penetráns kalocsniillat után ítélve, földi.

- Egy kis baleset, mi? - ismételte Osztap, és gyöngéden megérintette a földi gumivállát, miközben elgondolkozva járatta tekintetét az idegeneken.

A földi végre ingerülten mormogott valamit szétpukkadt gumitömlőjéről, de Osztap nem is figyelt rá. A végtelen országúton, százharminc kilométerre a legközelebb eső várostól, két kövér külföldi topogott az autója körül. Ez a jelenség valósággal izgalomba ejtette a nagy kombinátort.

- Mondja csak - szakította félbe hirtelen a kérdezettet -, ez a kettő itt nem Rio de Janeiróból való?

- Nem - felelt a földi. - Chicagóból jöttek, és én az Intourist tolmácsa vagyok.

- Mondja, mi a csudát keresnek maguk itt, ezen a vad vidéken, távol Moszkvától, a Vörös pipacs balettől, a régiségkereskedésektől és Repin híres festményétől, melynek az a címe: Rettenetes Iván megöli fiát? Nem értem, mi a csudának cipelte ide ezeket?

- Az ördög vinné őket - felelte a tolmács leverten. - Harmadik napja vágtatunk már faluról falura, mint az őrültek, halálra kínoznak. Sokszor volt már dolgom külföldiekkel, de ilyenekkel még nem - és a pirospozsgás utasok felé intett. - A turisták, ahogyan turistáknál szokás, Moszkvában csavarognak, és fából faragott játékszereket vásárolnak a népművészeti boltokban. De ezeken az ördög nyargal. Ezeknek az a rögeszméjük, hogy a falukat járják.

- No, ez kedves - mondta Osztap. - A milliárdosok széles tömegei meg akarnak ismerkedni a szovjetorosz falvak életével.

Chicago polgárai komoly képpel nézték a javító munkát. A kalapjuk ezüstszürke, keményre vasalt gallérjuk csillog, mint a jég, félcipőjük piros és tompa fényű.

A tolmács fölháborodva pillantott Osztapra, és hangosan szólt:

- Ugyan, hová gondol! Törődnek is ezek az új orosz faluval! Ezeknek csak a falusi kisüsti, a szamogon kell, nem a falu!

A szamogon szó hallatára - amit a tolmács jól megnyomott - a gentlemanek nyugtalanul összenéztek, és közelebb jöttek a beszélgetőkhöz.

- Látja - szólt a tolmács -, mihelyt ezt a szót hallják, idegeskedni kezdenek.

- Itt valami titoknak kell rejteznie - válaszolt Osztap. - Ha pedig nem titok, akkor ízlésbeli eltévelyedésről van szó. Nem értem, hogy lehet szeretni a szamogont, hiszen annyi más, nemes, erős italunk van.

- A dolog sokkal egyszerűbb, mint ön gondolja - felelte a tolmács. - Keresnek egy jó szamogon-receptet.

- Ahá! - kapott észbe Osztap. - Náluk szesztilalom van. Most már világos az ügy... És van már receptjük? Még nincsen? No persze... Mért nem jöttek mindjárt három autóval? Mindenki valamiféle magas hatósági személynek gondolja magukat. Hja, barátom, így soha nem fognak recepthez jutni, azt mondhatom.

A tolmácsból áradt a panasz.

- Akár hiszi, akár nem, rám támadtak, hogy ne titkoljam előttük a szamogon készítési módját. Hiába mondtam nekik, hogy én nem vagyok pálinkaégető, hogy én az Oktatásügyi Dolgozók Szakszervezetének tagja vagyok, hogy nekem agg anyukám van Moszkvában.

- És maga persze már otthon szeretne lenni Moszkvában a mamánál?

A tolmács fájdalmasan felsóhajtott.

- Nos, bocsátkozzunk tárgyalásba - jelentette ki Bender. - Mennyit szánnak a gazdái a receptre? Másfélszázat adnának?

- Adnának kétszázat is - suttogta a tolmács. - De csakugyan van jó receptjük?

- Rögtön lediktálom, azazhogy mihelyt a pénzt megkapom. Kaphat annyi receptet, amennyit akar. Burgonyapálinka-, búza-, barack-, árpapálinka-receptet; szederből vagy hajdinakásából készített snapsz receptjét. Mindenből lehet szamogont égetni, még közönséges konyhaszékből is. Van, aki ezt szereti. De lehet egyszerűen mazsola- vagy szilvapálinkát is csinálni; szóval megkaphatja nálam százötven fajta kisüsti receptjét, amilyent csak akar."

ekkerjoz 2008.11.03. 21:35:51

Hát igen.
Ilja Ilf és Jevgenyij Petrov, nem is nagyon írtak több regényt, de a Tizenkét szék és második része, az Aranyborjú (nekem van egy 1937.-es magyar kiadás, Szovjetmilliomos a címe) klasszikusok lettek.
Hazudnék, ha azt mondanám, ittam szamogont, csak a regényből ismertem.
Vodkát viszont ittam eleget, és kvászt is.