HTML

egy tál étel

egytálételekrül

Tutijó



Díjaink



La vita è bella - az elejétől a végéig

2008.05.11. 22:48 Lövenberg Balázs

Nakkortehát.

Lucca: itt ettük a legjobb fagyit. Fenyőmagosfagyit és nagyonténylegigazi pisztáciát, pirított pisztáciadarabokkal. ("Pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt!")
Azelőtt meg ebédeltünk:
A hely specialitása a chianina marhából készült mindenféle, ennek szellemében választottuk az előételt.


























bélszíncarpaccio parmezánnal ruccolaágyon:
ami elmondhatatlanul finomabb volt, mint a béna fénykép sejteti. Gyönyörűen márványozott hús, ami lágy volt, mintha darált lett volna.















És borsos házi bresaola:






















És végül láttuk Pókembert is:






















Azután Viareggióban voltunk előbb egy fenszi helyen, ahol két étel volt igazán jó,
a vegyes tengeri előétel, csicseriborsópürével és sült rozmaringgal - előbbit magamtól nem tudtam beazonosítani, mert zellerpüré-szerű állaga volt, de az íze nem stimmelt. Utóbbi pedig  megdöbbentő finomság / egyszerűség arányával hódított. Látszólag lisztbe (talán kevés felvert tojásfehérjébe) forgatott rozmaringág, olajban kisütve.

Aztán ugyanott volt ez az aranyos macsek is, aki rendkívül illedelmesen és minden bizonnyal nagy tapasztalattal kunyizott asztaltól asztalhoz járva. De őt nem ettük meg.













Annál inkább ezt a trükkös tonhalszeletet. Szójaszószos mézből karamellizáltak kérget az aljára, kábé 1 centis vastagságban teljesen átsütve a halat, középen félig sült át, a teteje meg nyers maradt. Pirított pisztáciával megszórva. Maradandó élmény volt.







És szintén Viareggióban voltunk a kevésbé puccos, de annál meggyőzőbb La Perla halászcsárdában, ahol a legjobb vegyes tengeri előételt ettük: tonhalcarpaccio, fekete kagyló bazsalikomos paradicsom- mártásban, töltött tintahal, egyéb biszbaszok - the whole enchilada. (Bónuszként, kérem, tekintsék meg sejkné bal kezét.)



Továbbá sáfrányos gnoccho mindenféle rákokkal...


















... és hasonló mártással linguine szerencsétlen sorsú puhatestűekkel.

















Ez pedig egy jutalomkép annak, aki egész idáig lejött. Sienában La Speziában történt ez a bélszíncarpaccio, citromos olívaolajjal és fenyőmaggal. Az élet szép.

4 komment

Címkék: olasz marha előétel nemegytál

A bejegyzés trackback címe:

https://1taletel.blog.hu/api/trackback/id/tr74464332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

single girl 2008.05.29. 20:57:46

namármost az olaszok, azok nagyon tudnak...
a különféle tésztákhoz különféle hozzáillő sugok készülnek, mást kíván a farfalle és mást a penne.
és a vékonyra szelt sonkafélékhez is más más izé jár, hol fehér kiscipó, hol "óriásropi"-ra tekerjük a prosuttót, hol meg kis krumplis lángossal esszük a magyar pick szalámit. ahhoz az jár -szerintük. de megsúgom, ők meg a magyar levesekért vannak oda. és döbbent tisztelettel csettintenek, hogy a lányok el is mosogatnak ebéd után... én nem tom, hogy ezek a taljánok mihez vannak szokva, tán takarítónéni, meg házvezetőnő szorgoskodik azon a vidéken?

sirara 2008.06.18. 09:14:06

Nahát, én az utolsó képen aztat a Sienát átgondolnám ám!

Lövenberg Balázs · http://karma.blog.hu 2008.06.18. 13:43:48

Hogy ráér kend, ahelyett, hogy tanulna..